A történetem kb 9 évre nyúlik vissza,amikor még borzalmas házasságban éltem,volt,hogy a bejárati ajtó repült be a lakásba tokostul,volt,hogy fojtogatás nyomaival a nyakamon mentem dolgozni,volt,hogy a szikét úgy csavarták ki a kezemből,stb... Mindennaposak voltak az önpusztító gondolatok - tehát nagyon nagyon mélyen voltam.

Ekkor bátorkodtam egy nagyon kedves ismerősömet felhívni telefonon,mert muszáj volt kiadnom magamból a feszültséget,bánatot,elkeseredést... Ő nagyon bölcsen „csak” meghallgatott,nem adott tippeket,nem mondta meg mit kéne tennem,nem véleményezett,nem kritizált,csupán egyetlen kérdést tett fel nekem : Mit szeretnél elérni az életben? Amit akkor éltem,abból nagyon elegem volt,és nagyon vágytam a változtatásra,a jobbra. Azt válaszoltam neki : Szeretném függetlenül,és boldogan nevelni a gyermekeimet. Bár nem mondtam ki,a függetlenséget minden szempontból gondoltam. Akkor 10 évet adtam magamnak - bár fogalmam sem volt a hogyanról. Egyet tudtam,éreztem,hogy semmire nem vágyok jobban,mint erre!!! Olyan hatalmas vágy élt bennem,amit se előtte,sem azóta nem éltem meg.
Ekkor még fogalmam sem volt az agykontrollról.

Nos,rá 3 évre elváltam,fél évvel később külön költöztem 3 gyermekemmel. Nagyon nehéz volt meghozni ezeket a döntéseket! Amikor elhatároztam,hogy muszáj költöznöm,mert ezt nem bírom tovább,nem tudok így élni - akkor azt gondoltam,bárhová,még a híd alatt is jobb,mint itt ,megyek,bármi is lesz - ,a neten megnéztem a kiadó lakásokat,két címet írtam ki,az elsőt felhívtam,több,mint 4 éve itt lakunk.

Fél éve - ekkor már agykontrollosként sikerült a havi bevételemet is megduplázni. Ez arra elég,hogy minden hónapban időbe be tudok fizetni mindent,külső segítség nélkül,apróságokat olykor meg tudok venni,és ez végtelen szabadságérzéssel tölt el.

Kezdem érezni,hogy valóra válik szép lassan,amit akkor kívántam hatalmas vággyal.

Pár éve,ha tehetem,segítek pár kedves barátomnak,hol anyagilag,hol másként. Hiszem azt,hogy ezzel is gazdagabb vagyok minden téren. Soha nem sajnáltam az utolsó 1000ft-ból 500-at adni,ha láttam,valóban nagy szükség van rá,vagy épp vásárolni belőle másnak.

Végtelenül hálás vagyok a mélypontok megtapasztalásáért,és mindazért,amivé ezek által lettem,ahova jutottam. Sokkal erősebb,magabiztosabb vagyok,mint azt valaha is gondoltam volna!

Ne féljetek a nehézségektől,mert azok tanítanak,formálnak,erősítenek benneteket. Üljetek rá,mint egy hullámra,hadd repítsen!
Köszönöm,hogy elolvastátok,hálás vagyok,ha tanultok belőle!
Áldás rátok