Gyermekkora és ifjúsága – gyógyitásai

  • Bruno Gröning 1906. május 30-án született Danzing-Olivában, August és Margarethe Gröning hét gyermeke közül a negyedik gyermekként. Szülei már korán felfigyeltek fiúk különlegességére. Időnként, ha az apa mogorván és zsémbesen jött haza, a csecsemő szobájából hirtelen egészen erős hangok hallatszottak ki. Amikor a szülők ijedten utánanéztek, már minden csendes volt, és a kicsi békésen aludt bölcsőjében. Erre az apa abbahagyta a zsémbeskedést és megnyugodva járkált a házban. Ilyen és hasonló események elidegenítették tőle szüleit és testvéreit, sőt az apából kellemetlen érzelmeket váltott ki. Minél idősebb lett Bruno Gröning, környezete annál idegenebb lett számára. Egon Arthur Schmidt így számol be a ”Bruno Gröning csodálatos gyógyításai" című könyvében: 

Bruno Gröning a háború után, mint üldözött, Nyugat-Németországba emigrált, egyszerű munkás volt. A legkülönbözőbb állásokat töltötte be, volt asztalos, gyári és kikötői munkás, kézbesítő és gyengeáramú szerelő. Aztán hirtelen a nyilvánosság érdeklődésének középpontjába került. Csodálatos gyógyításainak híre elterjedt az egész világon. Minden országból jöttek betegek, kérő levelek és ajánlatok. Gyógyulásra várók tízezrei zarándokoltak működésének helyszíneire. Forradalom indult el az orvostudományban.

1949-ben Bruno Gröning neve egyik napról a másikra a nyilvánosság fényébe került. Sajtó, rádió és hetilapok tudósítottak. Hónapokig figyelte lélegzetvisszafojtva a fiatal köztársaság, ahogy akkor nevezték, a „csodadoktor” körül zajló eseményeket. Mozifilmet is készítettek róla, vizsgálóbizottságokat állítottak fel, és a hatóságok is a legmagasabb szinten foglalkoztak vele. Az északrajna-wesztfáliai szociális miniszter Bruno Gröning ellen eljárást kezdeményezett a természetgyógyász-törvény megsértése miatt, a bajor miniszterelnök viszont kijelentette, hogy ilyen különleges jelenséget, mint Gröning, nem szabad szigorúan a paragrafusok szerint megítélni. A bajor belügyminisztérium a tevékenységét, mint „ingyenes szeretetszolgálat” ítélte meg.

A társadalom minden szintjén heves és ellentmondásos viták folytak. Az érzelmi hullámok magasra csaptak. Szellemi vezetők, orvosok, újságírók, jogászok, politikusok és pszichológusok: mindenki Bruno Gröningről beszélt. Csodálatos gyógyításai egyeseknek egy felsőbb hatalom ajándéka volt, mások viszont sarlatánnak tartották. De a gyógyulások tényszerűségét orvosi vizsgálatok igazolták.

Bruno Gröning tanítása - a szellemi úton törtenő segítség és gyógyulás

Bruno Gröning képességeit szellemi úton kapta, nem tanulta vagy fejlesztette ki ezeket. Tanítását szabadon tartott előadásokon a hallgatóság „tudomására hozta”. Bruno Gröning tanításának igazságát „jó gyümölcséről” ill. a jó eredményekröl ismerhetjük fel.

Bruno Gröning hitvalló előadásaiban hangsúlyozta az emberekre ható szellemi erők fontosságát. Ezeknek az erőknek a hatása sokkal nagyobb, mint ahogy azt hinni lehetne. A gondolatok különösen hozzátartoznak ezekhez a szellemi erőkhöz. A tudomány is egyre jobban elismeri az élet szellemi össze-függéseit.

A Bruno Gröning tanítása által a szellemi úton történő segítség és gyógyulás egyre több ember számára ad lehetőséget arra, hogy a betegségtől, a gondtól és a bajtól megszabaduljon. Hogy mennyire követi egy segélykérő ezt a tanítást, az természetesen csak saját magától függ.
 

Bruno Gröning mondta: „A gyógyáramnak Isten az adója és az ember a felvevője.”

De az ellenerők is megjelentek. Befolyásos orvosok, egyházi elöljárók és egykori munkatársak mindent megmozgattak, hogy Bruno Gröning tevékenységét megnehezítsék. Gyógyítási tilalmat vezettek be, eljárásokat indítottak ellene. Minden erőfeszítése, hogy tevékenységét szabályos mederbe terelje, csődöt mondott. Egyrészt a mérvadó gazdasági erők ellenállása, másrészt a kollégái tehetetlensége vagy profitéhsége miatt. Mikor Bruno Gröning 1959-ben, Párizsban meghalt, az utolsó eljárás még folyamatban volt ellene. Az eljárást megszüntették, végső ítéletet soha nem hoztak. Azonban sok kérdés tisztázatlan maradt."