Mi is az a Cibere ?

A cibere a 19/20. század fordulójáig az egész magyar nyelvterületen, de nem azonos néven ismert, ételek savanyítására használt készítmény (lé, de egyúttal annak üledéke is).

Neve és annak eredete

A cibere név (Erdélyben: cibre) a Dunától keletre volt jellemző. A Dunántúlon használt neve: keszőce , Észak-Magyarországon és a Felvidéken (Hont, Nógrád, Gömör vármegyében) kiszi –mindegyik számos alakváltozattal, de mindegyik név ugyanazt a háromféle, alapvetően savanyításra használt lé-, illetve levestípust jelölte.

A keszőce és kiszi elnevezés szláv jövevényszó, maga a 'cibere' bizonytalan eredetű;[1] valószínűleg belső fejlődés eredménye.

Típusai

1. Fő jelentése az erjesztett gabonalé, aminek alapanyaga a gabonaőrlet legerjedőképesebb része, a korpa. Ahol rozsot termeltek, annak korpáját használták, másutt főleg a búzáét.[2] A korpát nagy cserép- vagy faedényben forró vízzel bővel leöntötték. Az erjedés gyorsítására gyakran kevertek hozzá kovászmagot, de pár nap alatt anélkül is savanyúvá erjedt. Télen meleg helyiségben, a kemence sarkában tartották, nyáron a napon. Főzéshez a leszűrt levet használták, az üledéket pedig újra felöntötték vízzel. Ugyanúgy hívták az egész készítményt, a korpáról leszűrt savanyú levet és az azzal főzött levest is.

Ecet módjára mindenfelé étel savanyítására használták, ezért Erdélyben, Bukovinában nevezték „savanyítónak” is. Üledékét szükség esetén felhasználták a tészta erjesztésére. A levet esetenként egyszerűen megitták, de a leggyakrabban levest készítettek belőle úgy, hogy főztek bele kását (köles-, hajdina-, kukorica-), tojást, habarták liszttel, tejföllel stb. A levet aprított kenyérre öntötték és cukorral, borssal ízesítették – ha nem volt elég savanyú, még ecetet is adhattak hozzá .

2. Gyümölcsből főzött, savanykás étel (főleg leves). Jellemzően gyümölcssajtból készítették úgy, hogy azt vízben felfőzték és behabarták – leggyakoribb változatának alapanyaga a vörösszilva. Készülhet szárított, aszalt  vagy friss, de mindenképpen savanykás gyümölcsökből is Ettől nem függetlenül egyes vidékeinken az aszalt szilvát hívják ciberének. Főleg az Alföldön ciberének hívták a gyors fogyasztásra szánt, cukor nélküli, híg szilvalekvárt is.

3. Ecettel ízesített savanykás étel (főleg leves).

1. A nyers lé üdítő italként a nyári mezei munkában volt igen kedvelt.

2. A levest az év bármely szakában főzhették, de mint afféle tipikus böjti ételt, a leginkább a nagyböjt idején; akkor akár naponta is – ezért személyesíti meg a népszokásban a hosszú böjti időszakot Cibere vajda, ill. kisze bábu.

A korpából, durván őrölt darából erjesztett gabonalé szerte Kelet-Európában a 19. századig ételek alapanyaga, savanyítója, ill. önálló ital volt, amiből mindig volt a háztartásban. Régi, hagyományos ételként a 16. században még úri házaknál is szokásos volt, de utána a savanyítás más formái váltották fel. Egyes lengyel vidékeken egész évben, csaknem mindennap ették, a Kárpát-medencében azonban kimondottan böjti étel volt. A 19. század végére apránként a paraszti étrendből is kiszorult – használata a 20. századra jóformán csak Északkelet-Magyarországon maradt fenn. A gyümölcs alapanyagú levest egyes vidékeken máig főzik.