Fölébredés - Eckhart Tolle

Részlet Eckhart Tolle az Új Föld című hangoskönyvéből.

Felmondja: Dr. Domján László

Wake Up Közzététel: 2014. márc. 27.

MINDEN PROBLÉMA AZ ELME ILLÚZIÓJA

Olyan érzés, mintha valami súlyos tehertől szabadultam volna meg. Könnyűséget és világosságot érzékelek... De a problémáim még mindig ugyanúgy várnak rám, nem igaz? Azok nem oldódtak meg. Nem csupán kikerültem őket?
Ha a paradicsomban találnád magad, az elméd hamarosan megszólalna: „igen, de...”. Végső soron itt nem a problémáid megoldásáról van szó, hanem annak fölismeréséről, hogy nincsenek problémáid. Csak helyzeteid vannak, amikkel most foglalkoznod kell, vagy amiket érdemes pillanatnyilag békén hagyni, és a „vanság” részeként elfogadni, amíg meg nem változnak vagy kezelhetővé nem válnak. A problémákat az elme teremti, és fönnmaradásukhoz időre van szükség. A most valóságában nem tudnak életben maradni.

Összpontosítsd figyelmedet a mostra, és mondd meg nekem, mi a problémád ebben a pillanatban!
Nem kapok választ, mert nem lehet problémád, ha figyelmed teljes mértékben a mostban van. Helyzeted, amivel foglalkoznod kell vagy amit el kell fogadnod? Nos igen, az lehet. De miért kreálj abból problémát? Miért csinálj bármiből is gondot? Nem ad számodra elég kihívást az élet amúgy is? Mi célból van szükséged problémákra? Az elme, tudattalanul, imádja a problémákat, mert azok valamiféle identitást adnak neked. Ez egyszerre szokványos és abnormális.

A „probléma” azt jelenti, hogy elméddel egy helyzettel viaskodsz, anélkül hogy valódi szándék vagy lehetőség lenne benned az azonnali cselekvésre, s hogy mindezt tudattalanul énképed részévé teszed. Az élethelyzeted annyira maga alá gyűr, hogy elveszíted képességedet, hogy érzékelni tudd az életedet, a Létedet, vagy elmédben hordozod száz olyan teendőd őrült terhét, amit majd biztosan vagy esetleg meg kell tenned a jövőben, ahelyett hogy figyelmedet arra az egy dologra összpontosítanád, amit most meg tudsz tenni. Amikor problémát teremtesz, fájdalmat teremtesz! Mindössze egy szimpla választásra, egyszerű elhatározásra van szükséged: „bármi is történjék, többé nem teremtek magamnak fájdalmat. Nem teremtek több problémát. „Ez ugyan kis döntés, ám radikális! Addig nem szánod rá magad, amíg torkig nem vagy a szenvedéssel, amíg igazán eleged nem lett belőle. És addig nem is tudod elhatározásodat keresztülvinni, amíg hozzá nem jutsz a most erejéhez. Ha nem teremtesz több fájdalmat magadnak, akkor már másnak sem fogsz. Továbbá nem szennyezed a problémateremtés nativitásával a gyönyörű Földet, a belső teredet és a kollektív emberi pszichét sem.

Ha voltál már valaha is élet-halál helyzetben, tudod, hogy az nem probléma volt. Az elmének nem jutott ideje arra, hogy bolond köreit megtéve problémává duzzassza a szituációt. Igazi vészhelyzetben az elme leáll, s te jelen vagy a mostban, és a megszokottnál valami végtelenszer hatalmasabb erő veszi át az irányítást. Ez a magyarázata azoknak a gyakran hallható eseteknek, amelyeknél hétköznapi emberek hirtelen döbbenetes bátorságot kívánó tettekre válnak képessé. Vészhelyzet esetén vagy életben maradsz, vagy nem. Bármelyik is történjék, az nem probléma. Egyesek méregbe gurulnak, amikor azt hallják tőlem, hogy a problémák illúziók. Ez a kijelentésem ugyanis azzal fenyegeti őket, hogy elveszítik „énérzetüket”. Sok időt áldoztak hamis énképük kialakítására. Hosszú éveken át, tudattalanul, egész identitásukat problémáikkal vagy szenvedésükkel definiálták. Ugyan kik is lennének hát hirtelen ezen gondjaik nélkül?

Szavaid, gondolataid és tetteid java részét valójában a félelem motiválja, ami persze mindig azzal jár, hogy figyelmedet a jövőre irányítod, és megszakad a kapcsolatod a mosttal. Mivel a mostban nincsenek problémák, ezért félelem sincs! Ha olyan helyzet adódik, amelyet azonnal kezelned kell, akkor cselekvésed világos, határozott és valószínűleg hatékony lesz, ha az a jelen pillanat tudatosságából fakad. Ugyanis tetted ilyenkor nem az elméd múltbeli beidegződéseiből fakadó reakció lesz, hanem a helyzetre adott intuitív válasz. Akadnak olyan esetek is, amikor az időhöz láncolt elme reagálna, s így hasznosabbnak találod, ha nem teszel semmit, csak kiegyensúlyozottan a mostban maradsz.