• A stressz általában azt jelzi, hogy az ego visszatért, s te leválasztod magadat az univerzum teremtő erejéről. Helyette csak az egós akarás ereje és a túlfeszítés található, és „keményen kell dolgoznod”, hogy teljesíts. A stressz mindig gyengíti annak a tevékenységnek a minőségét és hatékonyságát, amit a hatása alatt végzel. Szoros kapcsolat található a stressz és a negatív érzelmek – például szorongás és harag – között is. A stressz a test számára mérgező hatású, és az derült ki, hogy az úgynevezett degeneratív kórképek – például a rák és a szívkoszorúér-betegség – egyik fő oka.

• A stresszel ellentétben a lelkesedésnek magas az energiafrekvenciája, és emiatt rezonál az univerzum teremtő erejével. Ezért mondta Ralph Waldo Emerson: „Egyetlen hatalmas eredményt sem értek el lelkesedés nélkül.” A lelkesedés szó az ógörög en és Theosz (Isten) szavakból született. Az enthousiazein (lelkesedés) szó azt jelenti: „egy istentől megszállottnak lenni”. Lelkesen azt tapasztalod majd, hogy nem kell mindent magadnak megtenned. Történetesen semmi jelentőset sem vagy képes magad megtenni. A tartós lelkesedés a teremtő energia hullámát hozza létre, és azt követően már csak annyi a teendőd, hogy „meglovagold a hullámot”.
• A lelkesedés óriási erőt visz tetteidbe, s emiatt mindazok, akik nem fértek hozzá ehhez az erőhöz, lenyűgözve merednek „teljesítményedre”, és azt egyenlőnek hiszik veled. Te azonban tudod az igazságot, amire Jézus e szavakkal mutatott rá: „Magamtól nem tehetek semmit.” Az egós akarással szemben, amelyik az akarás intenzitásával egyenes arányban álló mértékű ellenkezést teremt, a lelkesedés sohasem ellenkezik. Nem konfrontatív. Tevékenysége nem teremt győzteseket és veszteseket. Mások bevonására, nem pedig kizárására épül. Nincs szüksége arra, hogy embereket használjon és manipuláljon, mert a lelkesedés magának a teremtésnek az ereje, s ezért nem kell valami másodlagos forrásból energiához jutnia. Az ego akarása mindig elvenni próbál valamitől vagy valakitől; a lelkesedés a saját bőségéből ad. Ha a lelkesedés akadályba ütközik – kedvezőtlen helyzet vagy együtt nem működő emberek formájában –, akkor sohasem támad, hanem kikerüli azt, vagy megengedéssel és átöleléssel a szembeszegülő energiát támogató erővé, a rosszakarót baráttá változtatja.
• Lelkesedés és ego nem létezhet együtt. Az egyik megléte feltételezi a másik hiányát. A lelkesedés tudja, merre tart, ám ugyanakkor mélyen egy a jelen pillanattal, önmaga elevenségének, örömének és erejének a forrásával. A lelkesedés semmit sem akar, mert semminek sincs híjával. Egységben van az élettel, és bármennyire is dinamikusak legyenek a lelkesedés ihlette tevékenységek, azokban nem veszted el magadat. És a tevékenység közepette is mindig marad a „kerékagynál” egy csöndes, nyugodt, de intenzíven eleven tér, „békességmag”, ami mindennek forrása, ám ami érintetlen.
• Lelkesült állapotban teljes összhangba kerülsz az univerzum kiáradó, teremtő elvével, ám anélkül, hogy azonosulnál annak teremtményeivel, tehát az egóval. Ahol nincs azonosulás, ott nincs ragaszkodás, ami a szenvedés egyik hatalmas forrása. Ha a teremtő energia hulláma tovasiklott, a szerkezeti feszültség ismét csökken, ám tevékenységed öröme megmarad. Senki sem képes állandóan lelkesedésben élni. Később a teremtő energia új hulláma érkezhet, és megújult lelkesedést eredményezhet.
• Amikor a forma fölbomlása felé irányuló, visszatérő mozgás megkezdődik, a lelkesedés már nem szolgál téged. A lelkesedés az élet kiáradó ciklusához tartozik. Kizárólag megadással tudod magadat összhangba hozni a visszatérő mozgással, a hazaúttal.
• Összefoglalva: ha élvezed tevékenységedet; és ehhez olyan cél vagy távlat társul, ami felé haladsz: lelkesedés születik. S noha van célod, figyelmed gyújtópontjában továbbra is az adott pillanatban végzett tevékenységednek kell maradnia, különben kibillensz az egyetemes céllal kialakult összehangolódottságból. Vigyázz, hogy célod, illetve víziód nehogy önmagad felfújt imázsa legyen, tehát az ego rejtett formája, például: filmsztár, híres író vagy gazdag vállalkozó akarsz lenni! Arról is győződj meg, hogy célod nem valaminek a megszerzésére irányul! Például: tengerparti ház, saját cég, tízmillió dolláros bankszámla. Önmagad fölnagyított képe, vagy a vízió önmagadról, ahogy már rendelkezel ezzel-azzal: ezek mind statikus célok, s téged ezért nem erősítenek. Ehelyett győződj meg arról, hogy céljaid dinamikusak, tehát olyan tevékenység felé irányulnak, amit végzel, s amely révén más emberekhez és az egészhez kapcsolódsz. Ahelyett, hogy magadat híres színésznek, írónak vagy egyébnek látnád, képzeld el, ahogy munkáddal számtalan embert inspirálsz, és gazdagítod az életüket! Érezd át, ahogy tevékenységed nem csak a saját életedet, hanem számtalan más ember életét is gazdagítja, illetve elmélyíti! Érezd magad „kapunak”, amin keresztül energia áramlik minden élet megnyilvánulatlan Forrásából mindenki hasznára!
• Mindez azt jelenti, hogy a célod vagy víziód – az elme és az érzés szintjén – ekkor már valóságként él benned. A lelkesedés az az erő, ami a mentális tervet átviszi a fizikai dimenzióba. Ez az elme teremtő használata, és ezért nincs benne akarás. Azt nem tudod manifesztálni, ami akarsz; csak azt, amivel már rendelkezel. Kemény munkával és erőfeszítéssel esetleg megszerezheted azt, amit akarsz, ám ez nem az új föld módszere. Jézus átnyújtotta a kulcsot az elme teremtő használatához és a forma tudatos manifesztálásához: „ha imádkoztok és könyörögtök valamiért, higgyétek, hogy megkapjátok, és akkor valóban teljesül kérésetek.”

(Eckhart Tolle)