1. Míg én voltam a kedvesed,
S felfénylő nyakadat még nem ölelte más
Ifjú, míg veled éltem én,
Nálam jobban a dús perzsa király sem élt.

R. Ana-nana-na ana, ana-nana-na ana
Ana-nana-na ana, na-nana-na-nana.

2. Míg más nem hevített, csak én,
Míg el nem ragadott tőlem a trák Chloé,
Rólam szólt a dalod s olyan
Híres voltam, akár hajdani ősanyánk.

R.

3. Lantot penget a szép Chloé,
Fenséges szerető és dalosajkú is;
Hogy megváltsam az életét,
Vállalnám a halált boldogan érte én.

R.

4. Engem meg Calais szeret,
Testem most vele ég egy szerelem tüzén,
Hogy megváltsam az életét,
Vállalnám a halált kétszer is érte én.

R.

5. S mit szólnál, ha a régi láng
Fellobbanna ma és szőke Chloé helyett
Hozzád kötne a vágy megint,
Ajtóm újra neked nyílna ki Lydiám?

R.

6. Szép csillag Calais ragyog,
Náladnál meg a bősz Ádria sem vadabb,
Nád sem hajladozóbb, de nézd!
Csak véled tudok én halni is, élni is!

R.