Dalszöveg

Tudom, hogy szeretsz, nem tagadtad ezt,
Azt ígérted bárhol is vagy, soha nem feledsz.
Én szerelmesem, könnyíts lelkeden,
És e percben bárhol is vagy, énekeld velem:

Idegenben keserűbb a sírás,
Idegenben másképp fúj a szél.
Nincsen annál fájdalmasabb, fájó érzés,
Ha az ember messze földön él.
Néha felsír benned, ami emlék,
Szívedben egy magyar nóta szól.
Hol van az a poros, kicsi, görbe utca,
Ahol boldog gyermekkorod volt.
Nincsen, ami csillapítsa
Hazavágyó lelked szomját,
Duruzsol egy hang belül,
És csábítóan mondja: honvágy, honvágy.
Idegenben keserűbb a sírás,
Idegenben másképp fúj a szél,
Nem tudsz menekülni már a kinzó sorstól,
Hiába mégy felejteni, mindig haza gondolsz.
Valld be azt, hogy nagyon árván élsz!

Hiábavaló az útravaló,
Elfogy egyszer a hazai jó ennivaló,
Soha nem fogy el, soha nem megy el
Lelkedből a fájdalom, ha rám emlékezel.

Idegenben keserűbb a sírás,...
...S valld be azt, hogy nagyon árván élsz!