Dr. Padányi Viktor (Vatta, Borsod vármegye, 1906. január 26. – Melbourne/Moorabbin, 1963. december 3.) történész, nyelvész, író.

Életpályája

Középiskolai tanulmányait Egerben és Budapesten végezte. A szegedi és a budapesti tanárképző főiskola elvégzése után a Szegedi Tudományegyetemen történelemből, filozófiából és magyar irodalomból doktorált. Magyarországon oktatáspolitikai kérdésekkel foglalkozott. Tanított Tarnamérán, Törökszentmiklóson és Kiskunfélegyházán, majd Szegeden az egyetemen. Kiválóan zongorázott, hegedült és festett. Szülei és felesége, Csősz Emilia szintén tanárok voltak. Házasságából három fia született.

Magyarországról 1945-ben távozott. 6 évig a bajorországi Oberammergauban, majd 1951-től az ausztráliai Melbourne-ben élt, ahol mint könyvelő, műszaki rajzoló és tanár működött. Tanulmányai, könyvei főleg a magyar őstörténetre vonatkoznak de írt tankönyvet, regényeket, novellákat, verseket és színdarabokat is.

Művei

• A nagy tragédia 1952,
• Vérbulcsú 1954,
• Tér és Történelem 1955,
• Rákóczi 1961,
• Sumir Magyar nyelv lélekazonossága 1962,
• Dentu-Magyaria 1963,
• Egyetlen menekvés 1967.
• A vörös vihar Bp. 1943. Stádium.
• Összeomlás 1918-19. Az iglói géppuskások regénye. Szeged, 1942. Ablak.
• Padányi-Tarjék: Egyetemes és magyar történet. Szeged, 1943. Szegedi Újn.

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Pad%C3%A1nyi_Viktor