Részlet:

„Dr. Bobula Ida (Budapest, 1900. február 27. – Gaffney, Dél-Karolina, 1981. október 24.) magyar történész. Elsősorban a sumer–magyar nyelvrokonság elméletét támogató kutatásai ismertek, Badiny Jós Ferenc mellett ezen témakör legjelentősebb alkotója.

Apja ifj. Bobula János építészmérnök. Költőként indult, 1920-ban önálló kötete jelent meg. 1923-ban A szász uralkodóházból való királyok uralmának hatása Lengyelország felbomlására című disszertációjával doktorált történettudományból a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen. Később az Egyesült Államokban folytatta tanulmányait. 1929-ben érkezett vissza a magyar fővárosba, ahol pedagógusként dolgozott.
1947-ben a politikai légkör változásai miatt az USA-ba emigrált. Itt eleinte a New Yersey´s Woman College-ban, illetve a Kongresszusi Könyvtárban munkálkodott. Később történelmet ésszociológiát oktatott a dél-karolinai Limestone College-ban. 1955 és 1957 közt a magyar menekültprogram igazgatója volt Philadelphiában.
1981-ben hunyt el szerény anyagi körülmények között.
A sumer–magyar nyelvrokonság kérdése még könyvtári munkássága alatt került érdeklődése középpontjába. Kilenc, javarészt angol nyelvű kötetben foglalkozott elmélete kifejtésével. Állításai a mai napig igen népszerűek, főleg a magyarság őstörténete iránt érdeklődő amatőr közönség körében.”