Louise L. Hay
ÉLD AZ ÉLETED!

Részletek a könyvből:

"...Ha egy lakatlan szigetre száműznének,
és csak egyetlen könyvet vihetnék magammal, gondolkodás nélkül
az Éld az életed című könyvre esne a választásom.
Louise L. Hay, a nemzetközileg elismert önfejlesztési tanácsadó műve végigvezet minket egy mentális kezeléssorozaton. Gyakorlatait alkalmazva megszabadulunk azoktól a gondolati beidegződésektől, amelyek kikezdik testi-lelki egészségünket. Ha követjük tanácsait, feltárhatjuk és kiaknázhatjuk szellemi erőnket, s feloldhatjuk gátlásainkat, amelyek megakadályoznak minket céljaink elérésében. Minden fejezet egy pozitív megerősítéssel indul és egy kezeléssel zárul, ami nem egyéb, mint a tudatunk átalakítását célzó pozitív gondolatfolyam.

A szerző legfőbb üzenete a következő: ha készek vagyunk a szellemi erőfeszítésre, csaknem minden bajt orvosolhatunk. Beavat a gyógyítás rejtelmeibe és beszámol arról is, miként gyógyította ki magát súlyos rákbetegségéből. Könyve egyetlen célt szolgál: eloszlatja félelmeinket és segít, hogy változtassunk a problémáinkat előidéző negatív hozzáállásunkon. Eligazítást ad a betegségeink hátterében meghúzódó berögzült tudati sémákról és lelki okokról, illetve megmutatja ezek összefüggéseit is.

Az Éld az életed! bebizonyítja, hogy bármilyen gondunk-bajunk van, és bármilyen messziről induljunk is, képesek vagyunk a teljes megújulásra..."

"Régóta hiszem: „Mindaz, amit tudnom kell, feltárul elõttem.”
„Mindazt, amire szükségem van, megkapom.”
„Életemben minden rendben van.”
Nincs új tudásom. Egyetlen õsi és korlátlan tudás lé-
tezik. Boldogan fordítom ezt a bölcsességet a gyógyulás
útját járók javára.
Nektek ajánlom ezt az írást, akik megtanítottatok mindarra,
amit tudok: betegeimnek, kollégáimnak, tanáraimnak
és a Határtalan Isteni Intelligenciának, amiért általam
üzen az emberekhez"

A Világegyetem teljes mértékben támogatja elképzeléseinket

Azaz, tudatalattink elfogadja, bármit választunk is hitünkként.
Ez pedig azt jelenti, hogy amit magamról és az életrõl gondolok, bekövetkezik. Amilyennek magadat és az életet látni szeretnéd, valóra válik. Lehetõségeink pedig korlátlanok: bármit gondolhatunk.
Most már talán te is belátod, hogy a két nézet közül érdemes az utóbbit választani.

Az egyetemes hatalom nem bírál és nem ítélkezik felettünk

Egyszerûen elfogad bennünket olyannak, amilyenek vagyunk.
Majd kivetíti életünkben meggyõzõdéseinket. Ha a fejembe veszem, hogy magányos vagyok, és senki sem szeret, akkor ezt is fogom tapasztalni. Ugyanakkor, amint kész vagyok ezt a negatív elvárást pozitívra cserélni, és hiszek abban, hogy „a Szeretet végtelen, szeretek és szeretetre méltó vagyok”, életem is megváltozik. Kedves emberekkel fogok találkozni, akiket már régóta ismerek,  kedvesebbekké válnak, és nekem sem esik már nehezemre szeretettel közeledni másokhoz.

A legtöbben teljesen félreismerjük magunkat, és merev szabályok közé zárjuk az életünket

Mindezt nem azért mondom, hogy bárkit is elmarasztaljak, hiszen ebben a pillanatban is mindnyájan a tõlünk telhetõ legjobbat cselekedjük. Ha többre lennénk képesek, ha többet tudnánk és értenénk, bizonyára másként csinálnánk.
Kérlek, ne hibáztasd magad, amiért itt tartasz.
Már az a tény, hogy megtaláltad ezt a könyvet és általa engem, azt bizonyítja, hogy megértél a változásra, életed új irányt vehet. „A férfiak nem sírnak!”, „A nõk nem tudnak bánni a pénzzel!” Ne dõlj be az efféle közhelyeknek!

Kisgyermekként a körülöttünk élõ felnõttek viselkedésébõl tanuljuk meg, miként viszonyuljunk önmagunkhoz és az élethez

Így tanuljuk meg, milyennek tartsuk magunkat és világunkat. Na már most, ha boldogtalan, megfélemlített, indulatos, vagy magukat bûnösnek valló emberek közt nõttél fel, bizony sok negatív dolgot tanultál meg magadról és a világról.
„Semmit sem csinálok jól.”, „Az én hibám.”, „Ha dühös vagyok, nem ismernek rám.”
Az efféle rögeszmék sok csalódást okoznak.

Felnõttként hajlamosak vagyunk újraéleszteni gyermekkorunk érzelmi környezetét

Ez nem jó vagy rossz, helyes vagy helytelen; ezt az „otthonképet” hozzuk magunkkal. Hajlunk arra is, hogy személyes kapcsolatainkba anyánkkal vagy apánkkal való kapcsolatunkat, esetleg kettejük viszonyát vetítsük bele.
Gondolj vissza, hány szeretõd vagy fõnököd volt „éppen olyan”, mint anyád vagy apád.
Úgy bánunk magunkkal, miként szüleink bántak velünk.
Ugyanúgy dorgáljuk és büntetjük magunkat. Szinte hallod a szavakat, hogyha figyelsz. Ugyanúgy szerethetjük és bátoríthatjuk is magunkat, ha kiskorunkban szeretetet és bátorítást kaptunk."