Helytörténeti kiállítás, Dunavecse

Petőfi Sándor Dunavecsén

1840 és 1844 között a községben éltek Petőfi Sándor szülei, a költő apjának, Petrovics Istvánnak volt itt mészárszéke. Petőfi 1844 áprilisának első felében meglátogatta szüleit, több mint két hónapon át tartózkodott a községben. Szerelemre lobbant a helybéli Nagy Zsuzsika iránt. Számos verse is itt született, többek között a „Füstbe ment terv”, az „Egy estém otthon”, a „Magány”, a „Zsuzsikához”, a „Hattyúdalféle”, az „Ebéd után”, az „Álmodom-e?” és a „Deákpályám” című költeményei, valamint a „Távolból”,[3] amely a község himnusza lett.

A település a mai napig őrzi a költő emlékét. Két szobra is áll itt: az egyikük a Petőfi Sándor Általános Iskola előtti mellszobor, melyet 1948-ban emeltek. A közelben állt egykor Petőfi apjának mészárszéke. A szobrot Szandai Sándor szobrász készítette mészkőből, leleplezésére a millecentenáriumi ünnepségek közepette került sor. A kétszeres életnagyságú szobrot 180 centiméteres hasábkő alapzatra helyezték el, amely egy kétlépcsős, két méteres és 55 centiméteres betonalapzaton áll. Elöl Petőfi neve áll rajta egy Kossuth-címerrel. Több településről is támogatták a szobor elkészítését (Dunavecse, Apostag, Dunaegyháza, Dunapataj, Dunatetétlen, Harta, Solt, Szalkszentmárton).[4][5][6][7] A másik szobor Szűts Tamás műve, melynek állításáról a város önkormányzata határozott, de a lakók is hozzájárultak megvalósításához. A parkban álló szobor bronzból készült gránit talapzattal, két méter magas és a „Kis Lak” irányába néz. A költő szülei a közeli házban éltek. 2007. március 15-én avatták fel ünnepélyesen.

1954-ben tájmúzeumot hoztak létre, ahol Petőfi-kiállítás tekinthető meg.

Tervezte Makovecz Imre, Tabajdi István (fafaragó) (közr.), 1991. - Bács-Kiskun megye, Dunavecse, Hősők tere.