Orvos- és Gyógyszerészettörténeti Gyűjtemény

Cím: 6000 Kecskemét, Kölcsey utca 3.
Telefon: (76) 329-964
E-mail: meszarosagnes1@gmail.com

Nyitvatartás

Május 1. és október 31. között:
Keddtől szombatig 10–14 óráig.

November 1-től május 1-ig:
Előre egyeztetett időpontban. Telefon: (76) 329-964

Belépődíjak

Felnőtt: 400 Ft,
Diák/Nyugdíjas: 200 Ft.

A kecskeméti Orvos- és Gyógyszerészettörténeti Gyűjtemény 1985 januárjában jött létre a Bács-Kiskun Megyei Gyógyszerészettörténeti Szakgyűjtemény és a Megyei Orvostörténeti Gyűjtemény egyesítésével és múzeumi átvételével. A két szakgyűjtemény megszületése Lóránd Nándor gyógyszerész és Réthy Aladár (1905–1985) laboratóriumi főorvos szakmatörténeti érdeklődésének volt köszönhető.

Lóránd Nándor 1966-ban kezdte felkutatni, összeszedni a megye patikáinak régi bútorait, edényeit, leselejtezett eszközeit, dokumentumait. Munkája eredményeként 1968-ra már olyan jelentős mennyiségű anyag állt össze, hogy az országos szakmúzeum Lóránd Nándort bízta meg az itt folyó múzeumi munkálatokkal. A Megyei Gyógyszertári Központ támogatásával és kezelésében működő intézmény 1969-től több kiállításon is bemutatta anyagát, nemcsak Kecskeméten, hanem szerte az országban. Lóránd Nándor a tárgyak gyarapításán, rendszerezésén túl tudományos kutatómunkát is végzett. Megírta a megye gyógyszertárainak történetét, és rendszeresen jelentek meg a helyi sajtóban gyűjteménye anyagát népszerűsítő publikációk.

Réthy Aladár, az orvostörténeti gyűjtemény megalapítója, szintén csak Bács-Kiskun megye területére koncentrálva végezte gyűjtőmunkáját. Mégis, országos szakmúzeumi szempontból is kiemelkedő jelentőségű munkásságának eredménye, hiszen – a gyűjtők figyelmét elkerülve – a 20. század első felében használt orvosi műszerek az országban máshol nem találhatók meg, csak itt, Kecskeméten. Az orvosi eszközökön kívül sok szép éremmel és szakkönyvvel is gazdagította a múzeum anyagát az Orvostörténeti Szakgyűjtemény, amely átvételéig a Megyei Kórház védnöksége alatt működött.

A két gyűjtemény a város 1810-ben térképén már szereplő, természetesen azóta többször átalakított, paraszt-polgár lakóházban nyert elhelyezést. A hosszú épület külső arculatának egyedi jellegét az egyenes falfelületet megtörő két boltíves tornác, ún. „kódisállás” adja, melyeknek zömök pillérű mellvédes falait könnyű szerkezetű nyeregtetők védik.