A mai napig, mikor már a 70-ik évemet taposom (2014), Drága Nagymamáim emléke itt él lelki szemeim előtt.  

Már kislány koromban vonzott a konyha, a mosókonyha, ahol Nagymama rézüstben főzte a fehérneműt, és teregette a padláson a ruhákat. József Attila Mama című verséről mindig Ők jutnak eszembe. A Drága Nagyszülők, és Szülők emlékére !

József Attila

Mama

Már egy hete csak a mamára
gondolok mindig, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő -
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.

     Arra gondoltam, hogy megosztom a kedves olvasóval azokat a recepteket, amiket Nagymamáimtól lestem el.

     Ahogy azt bemutatkozó oldalamon írtam, már a 70-ik évem felé közeledem. Ebből ki is derül, hogy gyermekkoromat a második világháború utáni nehéz időkben éltem meg . Szüleink dolgoztak, így Nagyszüleink segítettek Anyukánknak, Apukánknak a hat gyerek nevelésében.

     Hálás vagyok a Sorsnak, hogy Ők gondoskodtak rólunk, ennivaló nem volt sok, de annál nagyobb szeretet vett körül mindannyiunkat.

     Szinte nem is volt más, mint krumpli, liszt, zsír, tojás, só, vöröshagyma, fokhagyma, fűszerpaprika, bors, cukor, bab....