Határon innen-határon túl Áldott Névnapot Kívánok Neked, aki február 1-e és 10-e között ünnepeled ezt a különleges napot! 

Isten Éltessen Kedves Ignác, Aida, Karolina, Balázs, Csenge, Ráhel, Ágota, Ingrid, Dóra, Dorottya, Rómeó, Tódor, Aranka, Abigél, Alex, Elvira

Névnapi gondolatok - Arany János 

Itt ülök, az órák hosszu voltát mérvén, 
Minden társaságom egy homályos lámpa: 
És nincs földi lélek, aki erre térvén, 
Jó estét kivánni benyisson szobámba. 

Nem tevék talán szert soha jó emberre? 
Boldogtalan, aki nem bir egy baráttal: 
S én az enyéimről meghiszem, ismerve, 
Hogy ők, mint szerencsém, nem fordultak háttal. 

Szűk ugyan lakásom, kényelmet sem adhat, 
És gazdája sorsát követi a konyha: 
De egy-két barátot mégis befogadhat 
S tűzhelyem hiányát kebelem pótolja. 

Hát miért nem jőnek egy bizalmas szóra, 
Hogy velök megosszam a kevést, amim van: 
Szívemet legalább, ha egyéb nem volna...? 
Oh, - mivel nyugosznak néma süket sirban! 

S hol a puszta domb és egyszerű faoszlop, 
Mely szentté jelölje a föld egy zugolyját, 
Azt, hol testi részök sár-elemre oszlott 
S a feltámadásra magukat kiforrják? 

Volt-e kéz, midőn a végsugár kilobbant, 
Eltakarni üszkét hamvas szemeiknek? 
És fohász, midőn a föld reájok dobbant, 
Nyugalmat kivánni hült tetemeiknek? 

Vagy talán a szélvész s rengeteg folyói 
Jöttek el - nem lévén emberekben részvét - 
Temetés helyett a messzeségbe szórni 
Szegény boldogoknak rothadékony részét? 

De hová juték? hisz örömünnep van ma... 
Ünnep? igen, az van; de öröm nincs jelen: 
Nevem ünnepét én - zárkozván magamba - 
Ti, kedves halottak, tinektek szentelem! 

Mint az elhagyott sír, lelkem oly kietlen, 
Örök éjjelében csak rémeket látok: 
Hadd gyujtsak ma benne - kiket úgy szerettem, 
Azok emlékéül egy-egy kis világot! 

Kis mécsfényt neked is, korod büszkesége, 
Lángszellem! ki jövél s eltünél... de hova? - 
Mint üstökös, melyet élők nemzedéke 
Egyszer lát s azontul nem lát többé soha! 

Oh! ha tán sok évek, tán lehúnyt századok 
Multán visszatérendsz, öltve más alakot: 
Legyen boldog e nép s örömed oly tiszta, 
Hogy ne kivánkozzál többé mennybe vissza!