John Anderson, szivem, John

John Anderson, szivem, John

John Anderson, szivem, John
kezdetben, valaha
hajad koromsötét volt
s a homlokod sima.
Ráncos ma homlokod, John,
hajad leng deresen,
de áldás ősz fejedre,
John Anderson, szivem.

John Anderson, szivem, John,
együtt vágtunk a hegynek,
volt víg napunk elég, John,
szép emlék két öregnek.
Lefelé ballagunk már
kéz-kézben csöndesen,
s lent együtt pihenünk majd,
John Anderson, szivem.

Szabó Lőrinc fordítása 

Robert Burns -John Anderson, szívem, John

Tolnay Klári előadásában hallhatjuk ezt a gyönyörű verset Robert Burns skót paraszti családból származott, s közelebb élt a földhöz, mint bármelyik angol költőtársa. A skót iskolarendszer nagyobb demokratizmusának köszönhető, hogy már ifjúkorában jól megtanult franciául, a latinhoz is konyított, ismerte a XVIII. századi angol irodalmat. A John Anderson, szívem, John az ő kezében a házastársi hűség apoteózisává lesz, eredetije azonban egy faragatlan versezet a XVI. század közepéről, amelyet a Percy-folio őrzött meg az utókor számára. / Élt:1759-1796 /

bodoildi1
Feltöltés: 2011. jan. 12.

Robert Burns (1759. január 25. – Dumfries, 1796. július 21.) skót költő, dalszerző.

Skócia nemzeti költőjének tartják. Ő a scots nyelven alkotott költők közül a legismertebb, habár sok munkája angolul is megjelent. Skót kulturális ikonként ünnepelték a 19. és a 20. század folyamán Skóciában és a világon szétszóródott skót közösségekben egyaránt.

A romantika korszakának egyik legjelentősebb képviselője. Halála után a liberalizmus és a szocializmus alapjait letevők számára is inspirációt jelentettek írásai. Szabadkőműves volt.

Élete

Szegény bérlő fia volt, apja mezei munkára fogta, de azért aránylag jó nevelést adott neki. Addison, Shakespeare, Pope és különösen Allan Ramsay, valamint a hazájabeli mondák és dalok olvasgatása korán felébresztették benne a költői hajlamot. Az eke mellett népies dalokat költött és dalai révén csakhamar ismeretté vált a nép előtt. Később rossz társaságba került és rossz híre kerekedett. 1781-ben el is hagyta Skóciát és Jamaikába szerződvén mint ültetvényes felügyelő, hogy az úti költséget előteremtse, 1786-ban Kilmarnockban egy kötet verset adott ki, mely rendkívül nagy tetszést aratott. Amikor éppen hajóra akart szállni, meghívást kapott Edinburghba, ahol egy évnél tovább maradt, megismerkedett Walter Scott-tal, pártfogókra talált és mindenféle kitüntetésekben részesült.

Azután hazament, feleségül vette régi szeretőjét, Jane Armourt, s 1788-ban hivatalnok lett, s pártfogói segítségével egy kis bérletet szerzett Ellislandban, Dumfries mellett. De új hivatala és rendszertelen életmódja folytán nem foglalkozhatott bérleményével úgy, amint kellett volna és azt végül is abbanhagyta. 1791 végén Dumfriesben egy kis házikóban húzta meg magát és családját adóhivatalnoki kis fizetéséből és politikai lapokba írt radikális cikkeinek honoráriumából tartogatta. E közben ivásra adta magát, gyöngélkedett és búskomorságba esett.

Halála után családja megsegítése céljából barátja, Currie adta ki műveit összegyűjtve és életrajzzal ellátva (4 kötet, Liverpool, 1880)...