Dalszöveg

Túl sok már a jóból, így az ember megpihen
Álnok a jelen idő, mert a múltba vész minden
Mire várunk még
Egyszer véget ér a játék
Életünkkel

Fáradtan dőlsz hátra sok-sok elmúlt nap után
A monoton szürkeség fájhat a legjobban talán
Hol van már a múlt
És a régi béke eltűnt
Mindörökre

Sose menekül, aki a jóba bekerül
(hisz) Bármibe kerül, az élet neki sikerül
(mert) Mire neki beborul, már minden kiderül
(és) Az áldozati bárány a levesbe kerül

Verekszel a helyedért egy kitalált sorban
El ne hidd e korban, ha azt hallod, hogy jól van
Mindenki csak harcol, gürcöl és görcsöl
Bezárt a gyár és kinyitott a börtön

Szomjas a lelked, hiányzik a mámor
Ritkán lövi nyilait a szívedbe Ámor
Rosszabb ma a helyzet, mint ahogy tegnap hittem
A kreatúra bömböl, mosolyog az Isten

A szabadság kék madara még fiatal és gyenge
Körülötte homály, villanhat a penge
Senki sem áll őrt és jót sem érte
A jövő a múltat gyorsan utolérte

Túl sok már a jóból, így az ember megpihen
Álnok a jelen idő, mert a múltba vész minden
Mire várunk még
Egyszer véget ér a játék
Életünkkel

Megmarad magának ez a mélybe zárt magány
Életben tart mégis, tudod, néha az a lány
Merre lesz majd ő
Ha az egész véget ér
Mindörökre