Szeretném elmondani azt, hogy nagyon hiányzol nekem,
Elmondani azt, mit nem mondtak el.
Szemerkél az eső, s te itt ülsz mellettem,
Én mondom szeretlek, s te nem hiszed el.

Én nem találok utat, mi feléd vezessen el,
S nem találok hitet, hogy hinni kell.
Úgy ahogy az esti csendet a szél sem fújja el,
S a legszebb álmom ezentúl is te leszel.

Hogy sírjon a szél felettünk, s könnyezzen a tél,
S együtt leszünk ketten te meg én.
Hogy sírjon a szél felettünk, és könnyezzen a tél,
S érzem, hogy együtt leszünk ketten, te meg én.

Kis szünetet tartok most az én szívemben,
 Nem sírok, nem nevetek, én mindent elhiszek.
Szürke homokszemek néznek mélyen a lelkemből,
Fájdalmat találok, s könnyeket keresek.

Oly gyorsan múlik az idő, amikor itt vagy velem,
És szomorú a tél, de boldog a szívem.
Egy valóságos álom lettél, az életem,
Mert te vagy a boldogság szívemben, lelkemben.

Hogy sírjon a szél felettünk, és könnyezzen a tél,
És együtt leszünk ketten te meg én.
Hogy sírjon a szél felettünk, és könnyezzen a tél,
S tudom, hogy együtt leszünk ketten, te meg én.

Hogy sírjon a szél felettünk, és könnyezzen a tél,
És együtt leszünk ketten te meg én.
Hogy sírjon a szél felettünk, és könnyezzen a tél,
S érzem, hogy együtt leszünk ketten, te meg én.

Tudom, hogy együtt leszünk ketten, te meg én.